Az előző bejegyzésekben olyan egész testet fejlesztő gyakorlatokat vettünk sorra, mint a guggolás, fekvenyomás, felhúzás. Ezek valóban testünk szinte minden izomzatát igénybe veszik, de közel sem azonos terheléssel. Nyilván a fekvenyomás során nem fog a törzsünk, vagy a combunk fejlődni, hiába kell bekapcsolnunk a gyakorlatba őket. De a guggolás se fogja a vádlinkat, vagy vállunk hátsó fejét növelni, pedig a gyakorlat során szükségünk lesz rá. A hobby-testépítésben (értsd: rekreációs céllal konditerembe járók) a hangsúly nagyrészt testünk frontális részén van: négyfejű combizom, hasizom, mellizom, bicepsz. A széles hátizom, combhajlító és a farizom fejlesztésére kiváló mind a guggolás, és a felhúzás, de ahhoz, hogy ezekben is tudjunk fejlődni testünk hátsó részének több izomcsoportját is fontos fejleszteni. Nézzük, hogy tudunk tenni a kiegyensúlyozottságért! Az első részben a felsőtestet vesszük górcső alá.

Az aránytalanság elkerülése

Egy élsportoló vagy egy testépítő esetén nem kérdés, hogy egységes egészként kezeli a testét, és tudja, hogy nem elegendő csak néhány terület fejlesztése, mindegyikre kellő figyelmet kell fordítani. Az élsportban, és a hobbi sportban is megvan a veszélye, hogy bizonyos izomcsoportok jóval erősebbek, vagy észrevehetően gyengébbek. Ilyenkor hajlamosak vagyunk elhanyagolni a fejletlenebb részeket, hiszen arra úgyis nehezebb edzeni, sokkal fárasztóbb, több munkát, és kitartást igényel, és sikerélményt is csak nehezen ad. Ezzel szemben az erősebb területeinket méginkább terheljük, hiszen abban jók vagyunk, gyorsan fejlődünk, folyamatos a sikerélmény. Ez egy idő után aránytalansághoz, esetleg sérüléshez vezethet, valamint az eddig dinamikusan fejlődő izmaink is hamarabb elérik teljesítőképességük határát. Testünk hátsó részének izmait ezért érdemes különböző izolációs gyakorlatokkal erősíteni.

Vállak

A hátsó deltaizom

A vállövben több izomcsoport is találkozik, közülük az egyik legismertebb és legjobban látható a deltaizom. A deltaizom rostjai három külön területről erednek és ezen részek más funkciót látnak el – így anatómiailag és funkcionálisan is fel szokták osztani a deltát elülső (anterior), mediális (oldalsó vagy középső), illetve hátulsó (posterior) részekre. A vállizom hátsó feje a lapockatövisről ered, és a másik két delta-társával hasonlóan - a vállízületet beborítva a felkarcsonton tapad. A hátsó rész legfontosabb funkciója, hogy emeli és kifelé fordítja a kart.
Fejlesztésére jók az olyan összetett gyakorlatok, mint az evezés, emelések, húzódzkodás variációk. Itt a vállizom hátsó része igazából másodlagos – de elég erőteljes - terhelést kap. Célzottan olyan gyakorlatokkal tudjuk fejleszteni, mint a döntött törzsű oldalemelés előrehajolva, archoz húzás (Face pull), gumiszalag széthúzás, széthúzás keresztcsigán.

A hát

Csuklyásizom (musculus trapezius)

Széles, lapos, háromszögletû izom, felületes futása miatt jól látható. A felső rostjai lefelé, oldalra húzódva a kulcscsont vállcsúcsi egyharmadán, és a vállcsúcson tapadnak. Középsõ rostjai nagyjából vízszintesen futva érik el a lapockatövist. Az alsó rész rostjai felfelé húzódnak és érik el a lapockatövis medialis részét. Fejlesztésére hatékony mindenfajta emelés vállmagasságig, vagy a fej fölé, kézisúlyzóval, és a szakítások. Valamint különböző felhúzás variációk (rackről húzás, felhúzás széles fogással…)

Széles hátizom (musculus latissimus dorsi)

Az emberi test legszélesebb izma. Az izom teljesen lefedi a törzs hátoldalának alsó részét, felterjed a hátra és az oldalra, majd rögzül a felkar elülső részén, összekapcsolva ezzel a kart a hát alsó részével és a medencével. A hátsó hónaljredő izmos alapját adja. Ha a törzs rögzített, a felemelt kart, a nagy mellizommal együttmûködve nagy erõvel lefelé húzza. Rögzített váll és felemelt kar esetén a törzset függeszti, összehúzódása a törzset emeli(függeszkedés, mászás)
Fejlesztésére leginkább az evezések és lehúzások különböző fogásokkal (rúddal , csigás géppel, kézisúlyzókkal) a hatékonyak. Súlyzók nélkül pedig a húzódzkodások különböző fogással(sima, fordított,neutrális), kötélmászás, invertált evezés.

Kis és nagy rombuszizom (musculus rhomboideus minor et major)

A lapocka medialis szélén (belső élén) tapadnak, feladatuk egyrészt a lapockát a gerinchez rögzíteni, valamint a fûrészizommal együttműködve biztosítják a vállízületi árok különbözõ helyzeteit, a vállízületi mozgások számára. Sérülése esetén gyengül a lapocka emelése és süllyesztése. Egyoldalú, nem szimmetrikus erõsítése gerincferdülést okozhat.
Fejlesztésükre kiválóak az evezések és lehúzások különböző fogásokkal (T-rúddal , csigás géppel szűk fogással, melltámaszos evezés). Súlyzók nélkül pedig a húzódzkodások különböző fogással(sima, fordított,neutrális), TRX húzódzkodás, kötélmászás, invertált evezés.

Ami még fontos: mobilitás

Nem megfelelő ízületi mobilitás esetén az egészen egyszerű hétköznapi tevékenységek is megnehezíthetik a mindennapi életet, tehát egy cipő bekötés vagy egy karemelés is nehézzé, fájdalmassá válhat. Emellett ha nem is jelentkezik fájdalom, az egyes területek merevsége egy idő után sérülésekhez vezethet. Milyen problémák jelentkezhetnek? Ha a felsőháti gerincszakasz merev, akkor egy másik gerincszakasz fogja kompenzálni a hiányosságokat. Ez a szakasz képes befolyásolni a vállak mobilitását, de akár derék problémákat is okozhat. A váll nem megfelelő mobilitása folyamatos problémákat okozhat. Váll merevség esetén fej fölötti munkában az egész hát húzódhat. A mobilitás javításához egy gumikötelet is segítségül hívhatunk, és változatos gyakorlatokkal tehetjük mozgékonyabbá ezt az ízületünket.

Ha rendszeresen végzünk nyújtó, és mobilizációs gyakorlatokat, akkor nem csak a sérüléseket kerüljük el, hanem a teljesítményünket is tudjuk fokozni. Egy jó mobilitású váll sokkal dinamikusabban terhelhető, és ennek köszönhetően más izomcsoportokat is keményebben meg tudunk dolgoztatni.

A következő részben az alsó test hátsó izmait vesszük sorra!